© Lorem ipsum dolor 2011 Made with Xara Bambi...  Gyermekkorunk kedves kis mesehőse, rokona az Öreg Néne Őzikéjének, lénye, valója törékenyen sugallja  az ártatlanság, a védtelenség üzenetét. Amikor megnő nagyra, akkor már “csak szarvas”, habár ha a Csodaszarvast mint olyat vesszük alapul, akkor is meg-meglegyinti az ember szívét. Esetünkben a védtelensége  esik majd szóba, amelyet ezen a képen is szinte szuggerál belénk a tekintetével.... Nos, kőkemény és brutális cinizmussal  kifejezve: Bambi nem nő tovább...  A kiváltó ok, a miértje a sztorinak nem ismert igazán, arról hallgat a fáma, és ugyanolyan bölcsen az elkövető is maga... Vagy talán mégsem? Felesleges kommentár helyett következzen egy -két idézet egy fórumból. Előzmények: valahol Délen nemrég volt egy fotós-modell “tábor” néven ismert összejövetel. Az idézetek ennek az eseménynek az utólagos kitárgyalásából valók. A személyekre való utalások az úgy nevezett “személyiségi jogok” miatt kényszerűségből kitakarva. De csak, és kizárólagosan ez miatt... “Na ja..., és?” legyinthet a közönyösebbje. “MIndenkivel megtörténhet, egyszerű közúti csattanás, mit kell ezen...”  Na persze...  Az a fajta, aki erre így reagál, egyre ismertebb, és (valljuk be)  egyre vezetőbb szerepet tölt be mindennapi világunkban. Ők azok, akiket nem ráz meg egy-egy élelmiszer- vagy benzináremelés, akik nem  a nagyváros járdájára terítik esténként “matracaikat”, hanem a franciaágyra való tehénkedés előtt kevernek egy-két bourbont még maguknak. Persze, az ő álmaik anélkül is nyugodtak lehetnek, de hát ugye ez a “trendi”.... De most nem szociológiai értekezés a téma.  Miért is idéztük be ide ezt a két beszélgetés-részletet? 1. a “szmájli” a mondat végén, kérném alássan. Az internetes nyelvezetben ez a vigyorgás jele. A fogalmazás igen gazdag szóvirágjairól nem is beszélve. SÜT az egész kommentárból a “na és, így jártunk” vigyori lazasága, sőt. Cinikus részletességgel még a “humor-bonbonok” sem maradnak el... MÁS persze igen. De hisz’ az egyértelmű, nem? a magyarázat a másik beidézett részletből  kiderül... 2.”Nyugi szivi, nekem nem ez volt az első... Tudom, mit kell tennem...”  Hát, hogy mit és hogyan, ahhoz vajmi kevés kétség férhet. Olyan részletes beszámolók  pörögtek ott abban a fórum-beszélgetésben, hogy biztosan nem maradt volna el a panasz részletezése sem, hogyaszongya: “ basszus, mennyit kellett várni a helyszínelés miatt” (vagy a folyosón...) Na, persze hogy nem. Aki “tudja hogy mit kell tennie” azt nem kell ilyesmitől félteni... Megkockáztatom: ha az az ártatlan szempár (a kis hölgy szavai...) netalán egy gyermeké.... Hajlok rá: akkor is tudta volna az illető a dolgát... Mert arrafelé, ahol nincs egyébként sem értéke a tisztességnek, vagy nevezhetjük becsületnek ( majd talán az is kiderül még), ahol vélelmezem: nem nagyon kedvelik a disznó húsát:  ott  már ismerjük az állatok és egyéb élőlények felé  ajánlott magatartás  részletezését. Na, de ez meg fotós-modell sztorik oldalának indult, nem mennék át most Talmud-magyarázatokba.... A lényeg az:  gyilkos egy sztori ez a javából. Minden tekintetében. És hogy került  most  igazi rámás csizma gyanánt az asztalra?  Mert arrafelé, ahol munkatársunk  járt mostanában, nagyon sok tekintetben meg is határoz sok mindent ez a fajta életszemlélet, vagy életfelfogás.... V. Béla,   NAPIFOTO